δεσπότης

  1. padrone (senza connotazioni negative)

Prima declinazione maschile (irregolare)

Caso Singolare Duale Plurale
Nominativo ὁ δεσπότηςτὼ δεσπόταοἱ δεσπόται
Genitivo τοῦ δεσπότουτοῖν δεσπόταινΤῶν δεσποτῶν
Dativo τῷ δεσπότῃτοῖν δεσπόταιντοῖς δεσπόταις
Accusativo τὸν δεσπότηντὼ δεσπότατοὺς δεσπότας
Vocativo δέσποταὦ δεσπόταὦ δεσπόται